A gyerekeim mutattak nekem néhány amerikai videót arról, mennyi vizet és áramot fogyasztanak az AI-t kiszolgáló óriási adatközpontok. Aztán rám néztek. Tudod, azzal a tekintettel, amivel csak a saját gyereked tud rád nézni, amikor épp valami olyat csinálsz, amiről ő már eldöntötte, hogy nem oké.
Ők nagyon tudatosak. Figyelnek a fogyasztásra, a hulladékra, arra, hogy mi honnan jön és hova kerül. És igazuk van annyiban, hogy ezekről a kérdésekről érdemes gondolkodni, nem elintézni egy vállrándítással. Én meg ott ültem a számítógépem előtt, ami szinte egész nap AI-ügynököket futtat nekem, és azt gondoltam: na jó, akkor nézzük meg őszintén, mekkora is ez a lábnyom valójában. Nem azért, hogy megnyugtassam magam, hanem hogy tudjak dönteni. A saját értékrendem szerint.
Ez a cikk erről szól. Valós számok, nem ijesztgetés és nem is szépítgetés.
Mekkora az AI valódi környezeti hatása?
Az AI környezeti hatása elsősorban rendszerszintű: nem az egyéni használat a gond, hanem a több százmilliós felhasználószám és a hatalmas adatközpont-építkezés összege. A globális adatközpontok 2024-ben a világ áramának nagyjából 1,5%-át fogyasztották (kb. 415 TWh), és ez 2030-ra a duplájára, a világ áramának kb. 3%-ára nőhet a Nemzetközi Energiaügynökség szerint.
A másik nagy tétel a víz: az adatközpontokat hűteni kell, és egy nagyobb létesítmény évente több millió köbméter vizet is elpárologtathat. A baj ott éleződik ki, ahol ezek az adatközpontok aszályos vidékre épülnek, és a helyi közösség vizével versengenek. Chilében például egy helyi népszavazás utasított el egy adatközpontot a vízhasználat miatt.
Szóval a probléma valódi. De hol vagy ebben te, egyetlen vállalkozóként?
Az én egyéni AI-használatom mennyit számít?
Meglepően keveset. Megnéztem a saját ügynökrendszerem három napi tényleges fogyasztását, és a hozzá tartozó AI-számítás nagyjából 0,35 kg CO2 volt. Ez körülbelül 3 kilométernyi autóút. Egyetlen adag marhahús a tányéron ennek a negyvenszerese.
És van egy csavar: az AI nem a te gépeden számol, hanem a szolgáltató távoli adatközpontjaiban (jellemzően az USA-ban). Vagyis a te napi életedben a nagyobb tétel nem is az AI, hanem maga a laptopod árama, ami egész nap megy. Ez nem azt jelenti, hogy az AI hatása nulla. Azt jelenti, hogy egyetlen emberként a te részed apró egy olyan összképben, ahol a súlyt a méret adja.De ugye azt is tudjuk, hogy sok kicsi sokra megy…
Akkor felesleges a bűntudat?
A bűntudat önmagában semmit nem old meg, a tudatosság viszont igen. A kettő nem ugyanaz. A gyerekeim nem bűntudatot tanítottak nekem, hanem figyelmet: hogy tegyem fel a kérdést, mielőtt megszokásból használok valamit. Ez követendő példa, és tényleg van mit tanulni a fiataloktól ebben.
A jó hír, hogy nem fekete-fehér a döntés. Nem kell választanod aközött, hogy vagy lemondasz minden AI-ról, vagy nem gondolkodsz róla többé. Mindenki eldöntheti a saját értékrendje szerint, hogy mit és milyen mértékben használ. A lényeg, hogy tudatos döntés legyen, ne sodródás.
Mit tehetsz, ha fontos neked a fenntarthatóság?
Ha szeretnéd csökkenteni az AI-használatod lábnyomát, van pár egyszerű, valódi hatású lépés:
- Válaszd a feladathoz illő eszközt. Egy egyszerű ellenőrzéshez vagy rövid szöveghez nem kell a legnagyobb, legdrágább modell. A kisebb modellek töredékét fogyasztják a nagyoknak.
- Ne dolgoztasd feleslegesen. Ne futtass háttérben egész nap olyan folyamatot, amire épp nincs szükség. A géped energiabeállítása is számít.
- Használd újra a munkát. Ha egyszer legyártottál egy jó vázlatot vagy sablont, építs rá, ahelyett hogy minden alkalommal nulláról indítanál.
- Gondolkodj arányokban, ne bűntudatban. A napi közlekedésed vagy egy hosszú zuhany sokszor nagyobb tétel. Ott is van mit tenni.
És talán a legfontosabb: ahol tudsz, kérdezz rá a nagy szereplőkön. A valódi változás ott dől el, hogy az AI-cégek mennyire átláthatóak és mennyi megújulót használnak, nem azon, hogy te lemondasz-e egy hasznos eszközről.
Összegzés
Az AI-nak van környezeti ára, és ezt nem szép elhallgatni. De a te egyéni használatod ebben apró tétel, a súlyt a rendszer mérete adja. Nekem a gyerekeim adták meg a lökést, hogy ne megszokásból, hanem tudatosan használjam. Neked is ezt kívánom: dönts a saját értékrended szerint, informáltan.
Ha szeretnél lépésről lépésre tanulni a saját online rendszereid felépítéséről, iratkozz fel a hírlevelemre.
Gyakran ismételt kérdések
Mennyi energiát fogyaszt egy AI-lekérdezés?
Egy átlagos szöveges AI-lekérdezés nagyjából 0,3 wattóra energiát fogyaszt a legújabb becslések szerint, ami tízszer kevesebb a korábbi becsléseknél. A nagyobb, gondolkodó modellek és a hosszú feladatok ennek a többszörösét viszik, de egyetlen lekérdezés önmagában apró tétel.
Tényleg sok vizet használ az AI?
Egy teljes AI-beszélgetés közvetlen és közvetett vízigénye nagyjából 10-25 milliliter. Facility-szinten viszont egy nagy adatközpont évente több millió köbméter vizet is elpárologtathat a hűtéshez, és ez aszályos vidéken valódi helyi konfliktust okoz.
Csökken az AI környezeti hatása, ha kisebb modellt használok?
Igen. A kisebb, egyszerűbb modellek nagyságrenddel kevesebb energiát és kibocsátást igényelnek, mint a legnagyobbak. Ha a feladat nem igényli a legerősebb modellt, a kisebb választása valódi, mérhető megtakarítás.
Az én egyéni AI-használatom árt a környezetnek?
Egyetlen felhasználóként a lábnyomod nagyon kicsi: néhány napnyi AI-használat nagyságrendileg annyi, mint pár kilométer autóút. A környezeti probléma rendszerszintű, a felhasználók millióiból és a nagy adatközpontokból adódik össze, nem a te egyéni használatodból.
Hol dől el igazán az AI környezeti hatása?
Elsősorban az AI-cégek és felhőszolgáltatók szintjén: mennyire hatékonyak az adatközpontjaik, mennyi megújuló energiát használnak, és hova építik őket. Ezért a legnagyobb hatást az átláthatóság és a megújuló arány követelése jelenti, nem az egyéni önmegtartóztatás.
